română  |   english  |  

• főoldal
• történet
• gyűjtemények
  • néprajz
  • régészet
  • természetrajz
• kiállítások
  • Székely Nemzeti Múzeum
    • állandó kiállítások
    • időszakos kiállítások
  • Gyárfás Jenő Képtár
    • állandó kiállítások
    • időszakos kiállítások
    • archívum
  • Magma kiállítótér
  • Céhtörténeti Múzeum, Kézdivásárhely
  • Csernátoni Haszmann Pál Múzeum
  • Csángó Néprajzi Múzeum, Zabola
• külső egységek
  • Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy
  • Céhtörténeti Múzeum, Kézdivásárhely
  • Haszmann Pál Múzeum, Csernáton
  • Csángó Néprajzi Múzeum, Zabola
  • Erdővidék Múzeuma, Barót
• programok
• múzeumpedagógia *új
  • aktuális
  • iskoláknak
  • családoknak
  • memóriajáték lepkefotókkal
• hírek
• kiadványok
  • könyvek, periodikák
  • katalógusok
  • ismertetők, szórólapok
  • digitális kiadványok
• műtárgyaink
  • természetrajz
  • régészet
  • történelem
  • néprajz
  • könyvtár
  • képzőművészet
• foto- és filmtár
• testvérintézmények
• barátaink
• alapítvány
• infó
  • adminisztratív
  • munkatársak
• archívum

„Évfordulós” beszélgetés Vargha Mihállyal, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójával)

Álom múzeumi kivitelben

– Milyen évet zárt a Székely Nemzeti Múzeum?

– Gazdasági válság ide vagy oda, jó évet hagyunk magunk mögött. Nőtt a látogatottságunk, amit elsősorban azzal magyarázok, hogy sokat javult a múzeum külső kommunikációja. Ez a korábbiaknál nagyságrendekkel jelentősebb sajtójelenlétet biztosított, így az emberek jobban értesülhettek a rendezvényeinkről, és a látogatottság pontosabb mérését is meg tudtuk valósítani. Ugyanakkor 2009-ben többet foglalkoztunk a célcsoportokkal, több olyan rendezvényünk volt, amely nem csak a megszokott törzsközönséget vonzotta. A teljesség igénye nélkül sorolva, ilyen volt a katolikus egyház centenáriuma alkalmából rendezett fotókiállítás, amely a gyulafehérvári székesegyházat mutatta be. A vallásos tárgyú kiállítások sorába tartozik a Köpönyeges Mária című, ez az erdélyi, freskókon látható Mária-ábrázolásokat tartalmazta. Nagysikerűnek bizonyult az elsősorban gyerekeknek szánt Ólomkatona című kiállításunk, amelyet a Székely Nemzeti Múzeumban és a baróti egységünkben is bemutattunk. A múzeumpedagógiai foglalkozások nem csak a gyermekeket, de a felnőtteket is behozták, a december közepén nyílt Selma Lagerlöff-tárlatunkat is a gyermekek éltetik. A karácsonyi vásárunk azt igazolja, hogy nem csak klasszikus kiállításokban érdemes gondolkodni, hanem olyan, civil rétegeket megmozgató rendezvényekben is, amelyek nem kapcsolódnak kifejezetten a megszokott múzeumi élethez. Mert az rendben van, hogy a néprajzi tárlatunkon megtekinthető a szita vagy az osztováta, de a vásár révén az érdeklődők azzal is szembesülhettek, hogy él a hagyomány. Igyekszünk minél sokoldalúbbak lenni, s ennek eredményeként könyvelem el a 2009-ben tapasztalt 20 százalékos érdeklődésnövekedést, az intézmény valamennyi egységében összesen mért eddigi 35 ezres látogatottság ugyanis 42 ezerre nőtt.

– Az örvendetes látogatottság-növekedésen túl mit tart a 2009-es év legnagyobb megvalósításának?

– Az év nagy eredménye egyértelműen az Apor-kódex restaurálásának befejezése és kiállítása. Talán túlzásnak hangzik, de ezzel a múzeum 130 éves álma vált valóra, hiszen a nagy értékű kódex megújult, rangos nemzetközi kiállítás megcsodált eleme volt, visszakapjuk és bemutathatjuk a róla készült nemesmásolatot. De közel hasonló fegyvertény a múzeum képanyaga digitalizálási folyamatának elkezdése, ami a néprajzosainkat dicséri. Pályázati pénzből elindulhatott egy felbecsülhetetlen értékű anyag feldolgozása és közzététele. Szintén a néprajzosok jeleskedtek a veszprémi testvérmúzeummal közösen szervezett, Ünnepek és találkozások című vallásos néprajzi kiállítás szervezésében is A régészek nagy eseménye az erdélyi régésztalálkozó volt, aminek mi voltunk a házigazdái, társszervezői, három napra mi lehettünk a szakma erdélyi fővárosa. A Barabás Miklós Céh tárlata a képzőművészet szempontjából volt nagy fontosságú momentum. Nagy értékűnek tartom a veszprémi Figuratív csoport kiállítását is, de pirosbetűs kiemelést érdemel a Gyárfás Jenő életművet bemutató csíkszeredai, gyergyói és kézdivásárhelyi tárlatokat. És ne feledkezzünk meg a honvédszobor „feltámasztásáról” sem, amelynek kivételesen jó visszhangja volt. A karácsony elhozta az új Acta siculica című évkönyvünket is, amely most először honlapunkon is hozzaférhető. Honlapunkon is újítottunk: "étvágygerjesztő” virtuális múzeumi sétát tehet az, aki a www.sznm.ro címre látogat.

– Hasonló színvonalon teljesítettek az intézmény külső egységei is?

– Egyértelműen. A kézdivásárhelyi egységünk Jó ruhában járni-kelni című, a polgárság hajdani életvitelét bemutató kiállítása igazi nóvum, ezt a tárlatot kívánatos volna állandóvá tenni. A csernátoni falumúzeumnak továbbra is fő erőssége a múzeumpedagógia, ott már a hetvenes években ilyen jellegű tevékenység zajlott, amikor talán még nem is volt kifejezés rá. Virágzó kapcsolatot ápolnak a mezőkövesdiekkel, a „burrogtatás”, a gépek látogatók számára való beindítása igen vonzó újítás. A zabolai csángómúzeumban Petrás Mária képzőművész kiállítása számít kiemelkedő eseménynek, de a szakmai táborok is vonzzák folyamatosan az érdeklődőket a kolozsvári egyetemi képviselőinek támogató részvételével. A baróti Erdővidék Múzeumában egy nagyon ritka kincs, a masztodon-lelet konzerválása zajlik, és onnan indult a már említett ólomkatona-kiállítás kezdeményezése is.

– A létszámcsökkentések korában ez a tempó fokozott terhelést jelenthet a meglévő munkatársi állományra is. Bírják szuflával?

– Sajnos számbelileg nem vagyunk elegen ehhez az egyre fokozódó ritmushoz. Tíz nyugdíjasunktól, értékes emberektől voltunk kénytelenek megválni ami a szakmai veszteségen túl emberi fájdalom is nyugdíjba vonulónak és intézményvezetőnek egyaránt. De más szívfájdalmam is van. A regionális operacionális programok keretében sikeresen pályáztunk, 4,5 millió eurót nyertünk infrastrukturális beruházásokra, de mire kifizetésre került volna a sor, elfogyott a pénz. Önmagában is érthetetlen számomra, miképpen fordulhatott elő ilyesmi egy uniós pályázat esetében, de ennél sokkal súlyosabb, hogy olyan tevékenységeknek nem tudunk nekifogni, amelyek már most halaszthatatlanok. Jó hír azonban, hogy a pályázatunk érvényes marad, s ahogy újra „feltöltik” a kasszát, ránk is sor kerül – reményeink szerint már 2010-ben. – Mire készülnek fordítani ezt a nem kis összeget?

– A múzeum épülete száz éves, és e hosszú periódus alatt csak állagmegóvó, részleges javításokon esett át. Az épület, a környezet megérett a teljes rehabilitációra. A pályázat révén elsősorban annak a komplex élménynek a megteremtését célozhatjuk, amit a mai látogatónak kapnia kell. Ez kifogástalan épületállagot, korszerű információs eszközöket, többnyelvű feliratozást és idegenvezetést jelent. Megfelelő komfortkörülményeket is feltételez: kávézót, pihenőt, ajándéktárgyüzletet. Másik változtatni való: egy Kós Károly tervezte épületben, mint amilyen a múzeumunk, nem lehet felmenni a toronyba, mert ott raktár van. Márpedig a tornyot azért tervezte Kós Károly, hogy onnan lehessen körülnézni, erdélyi építészeti különlegesség. Vitráliumot is tervezett, amelyet a mozaikcímerhez, a kovácsoltvas korláthoz hasonlóan - önmagában is turisztikai látványosságnak számító épületdíszítések - meg kell valósítanunk. De meg kell teremtenünk a fiatalok által igényelt eszköztárat is, mert hogy lehet az, hogy egy múzeumban nincs érintőképernyő, vagy audiovizuális terem, ahol napi nyolc órán át „ketyeg” a dokumentumfilm.

– A múzeumfunkciók kiszélesítése igényel-e nagyobb méretű belső átépítéseket?

– Természetesen, akár a már említett büfé-kávézó létesítése okán is. De a kiállító terek kialakításakor is lesznek bizonyos hangsúlymódosítások. A terek növelése elsősorban a főépületben lévő irodahelyiségek felszámolása, elköltöztetése révén valósítható meg. Minden ajtó mögött valamilyen látnivalónak, megvásárolni valónak kell kínálnia magát. A régészek jelenlegi alagsori terében látványtár lesz, megfelelő biztonságtechnikai berendezésekkel ellátott látogatható raktár. A jelenlegi kihasználatlan udvarban szeretnénk egy amfiteátrumot kialakítani, ahol szabadtéri koncerteket, hagyományőrző előadásokat, bemutatókat lehet tartani. Játszótér létesítése is szerepel a terveink között, hiszen sok esetben éppen egy ilyen létesítmény hiánya a legfőbb akadálya egy családi múzeumlátogatásnak. Múltról, a város, az intézmény jelentős személyiségeiről beszélő szobrok kellenek ide. Télen-nyáron látogathatóvá akarjuk tenni a Csíki-házat. A tervezett szabadtéri rendezvényekhez kulturált illemhelyeket kell biztosítani. Egyszóval olyan körülményegyüttest kell kialakítani, ami által vonzó rendezvényhelyszínné varázsolhatjuk a múzeum udvarát.

– A belterjes fejlődésnek azonban óhatatlanul megvannak a maga határai. Területnövelésre is nyílik lehetőség?

– Tisztában vagyunk azzal, hogy a további fejlődésünk alapvető feltétele a területbővítés, és ebben szerencsére az intézményt fenntartó megyei tanács egyértelmű támogatónk, de a városvezetés részéről is fokozott az érdeklődés a múzeum iránt. Egy szomszédos, 40 áras terület kínálja magát, amelyről valamennyi érintett úgy gondolkozik, hogy annak a múzeumhoz kell tartoznia. Ez a befektetés a hosszabb távú tervezés része, és nem kizárólag múzeumi célokat szolgálna, hanem városmarketing szempontjából is fontos lenne. Ma egy Sepsiszentgyörgyre látogató turistacsoport számára a múzeum „kötelező” célpont, utána viszont többnyire mennek is tovább. Ha ezen a megvásárolandó területen létesítünk egy vendéglőt, lehetőségünk nyílik a turisták szentgyörgyi tartózkodásának meghosszabbítására. Mellette állandósítani tudnánk egy jó minőségű portékát és múzeumi kiadványokat kínáló kézművesvásárt is. Ugyanezen a területen szeretnénk felépíteni az első erdélyi modern művészetek képtárát, ahol méltó otthonra lelne például Baász Imre hagyatéka vagy a performanszok. Ezeknek a művészeteknek gyönyörű hagyományuk van mifelénk, de máig nincs otthonuk, pedig anno idevonzották a fél világot. A jó öreg Székely Nemzeti Múzeum, a modern művészetek otthona és átjárható, közkertszerű szabadidőközpont – egymást erősítő, egész napos programot adó helyszínegyüttes: ez az én nagy álmom.

Csinta Samu